2023-03-20
"Mesélj bajodról, szólj szabadon. A szava árja mindig megkönnyebbíti a bánattelt szívet: olyan, mint mikor megnyitják a malomkő zsilipjét."
Ezt a népi bölcsességet Robin Hood víg kalandjaiban olvashatjuk, amikor Robin ezt javasolja ifjú híveinek.
A gondterhelt szívet megkönnyebbíteni minden jel szerint hozzátartozik a jó orvosláshoz Robin tanácsát James Pennebaker pszichológus erősíti meg. Egy kísérleti sorozat révén kimutatta, ha a betegeket rábírják, hogy valljanak arról, hogy mi az ami a legjobban aggasztja őket, jótékony hatással volt a betegekre orvosi szempontból. A módszer egyszerű volt, 5 napon át szenteljenek néhány percet, hogy fogalmazást írnak „életük legnagyobb traumájáról” vagy valami aktuális, égető gondról. Az írásaikat nem kötelező megmutatni senkinek.
A hatás meghökkentő volt:
- megélénkült immunműködés
- kevesebb vizit az orvosi rendelőben az elkövetkező 6 hónap folyamán
- kevesebb hiányzás a munkahelyről
- májenzimműködés javulása
Ráadásul azoknál javult a leglátványosabban a májfunkció, akik a legzaklatottabb érzelmi állapotban voltak.
Egy bizonyos minta mutatkozott a zavaró érzelmek „legegészségesebb” megszellőztetésének:
először kifejezni a szomorúság, aggodalom, düh magas fokát - bármilyen zaklató érzelmet vált is ki a téma,
aztán a rákövetkező napokban elbeszélést szőni köré, értelmet találni a traumában vagy keserveskedésben.
A folyamat persze hasonló, amikor egy pszichoterápia keretein belül fedik fel az emberek a gondolataikat.
Az elért eredmények megindokolni látszanak más vizsgálatok végkövetkeztetéseit,
melyek szerint a sebészeti beavatkozás vagy orvosi
kezelés mellett pszichoterápiában is részesülő betegek orvosi szempontból vett állapota gyakran kielégítőbb azokénál,
akik csak orvosi kezelést kapják meg.
Az érzelmi támasz legátütőbb bizonyítása a Stanford Egyetem Orvosi karán történt, előrehaladott áttétes mellrákban szenvedő nők csoportjaiban A műtét és kezelések után a rák gyakran visszatért és elhatalmasodott a szervezetükben. Azok a betegek akik hetente eljártak sorstársnőik találkozójára kétszer annyi időt éltek még, mint akiknek magányosan kellett szembenéznie ugyanezzel a bajjal.
Mindannyian ugyanabban a kezelésben részesültek, annyi különbséggel, hogy néhányan csoportfoglalkozásra is jártak, ahol könnyíthettek a szívükön, olyanok között, akik megérthették, mit élnek át, és készek voltak félelmeikre, fájdalmukra, dühükre odafigyelni. Gyakran csak itt beszélhettek nyíltan érzéseikről, mert hozzátartozóik rettegtek attól, hogy rákbetegségük, közelgő haláluk szóba kerüljön.
A csoportfoglalkozáson résztvevők átlag 37 hónapot éltek,
akik viszont nem vettek részt ilyen foglalkozásokon csak átlag 19-et.
Dr. Jimmie Holland pszichiáter-onkológus főorvos mondta, hogy „Ilyen csoport kell minden rákbetegnek.”
Ha valami új gyógyszer hosszabíthatná meg ennyivel az életet, a gyógyszergyártó cégek ölre mennének miatta.
Forrás:
Daniel Goleman - Érzelmi intelligencia: pp.266-268